Filmek, társadalmi kommunikáció és adóvevők

Kisjátékfilmek a RadioRent támogatásával

Büszkék vagyunk arra, hogy két olyan kisjátékfilm is díjra esélyes a közeli napok fesztiváljain, amelyek elkészítését a RadioRent URH adóvevők kölcsönzésével támogatta. A Nefelejcs című filmet a XII. Friss Hús Fesztiválra nevezték versenyfilmként, a Széllel szemben címűt pedig a Filmakadémia Mozgókép díjára jelölték. Az Északi Támpont Egyesület által készített filmek nem csak fontos társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet, hanem már a filmkészítés alkotó folyamatába is bevonnak olyan kiszolgáltatott vagy hátrányos helyzetben lévő fiatalokat, akiknek ez a tapasztalat később akár pályaorientációs segítséget is adhat.

A filmek alkotóival, Chilton Flóra rendezővel, Hejüsz Bettina operatőrrel, és Tóth Bálint producerrel, az egyesület elnökével beszélgettünk a filmjeikről, társadalmi szerepvállalásról, és arról, hogy a rádió adó-vevők hogyan segítik a filmkészítők munkáját.

Mivel foglalkozik az Északi Támpont Egyesület?

Tóth Bálint: Maga a szervezet 1997-ben alakult, 2010 óta foglalkozunk mozgóképpel, filmkészítéssel, és 2017-től indult el a professzionális, mozi-jellegű filmkészítés.  Hátrányos helyzetű, például gyermekvédelmi intézményekben, mélyszegénységben vagy tartós betegséggel élő fiatalok részére tartunk foglalkozásokat. A foglalkozásokon profi mentorokkal, színészekkel, filmesekkel készítenek videoklipet, animációs filmet vagy kisjátékfilmet. A legtöbb fiatal szeretne filmben szerepelni, vagy részt venni a forgatáson. Az a lehetőség, amit mi kínálunk, dinamizálja, egyéni és csapatmunkára ösztönzi őket. A projektek révén megtapasztalhatják a sikert, és azt, hogy képesek értékeket létrehozni, lehetnek céljaik, hihetnek önmagukban.

Ugyanakkor társadalmi kommunikációval is foglalkozunk. Az elkészített filmek kiszolgáltatott helyzetben élők problémáira hívják fel a figyelmet. Szeretnénk megmutatni a világ olyan szeleteit, bennük olyan élethelyzeteket, amire egyébként a legtöbben nem látnak rá. Szeretnénk, hogy amikor valaki hazamegy fáradtan a munkából, ledöglik a kanapéjára, akkor egy jó film formájában jusson el olyan élményekhez, amitől jobban fogja érteni a világot. Ezt az ars poeticánk is: “történeteinktől jobb lesz a világ”.

A két most fesztiválozó filmetek közül a Nefelejcs a demenciával foglalkozik, a Széllel szemben egy gyermekotthonban lakó ikerpárról szól, akik elvesztik a kapcsolatot édesanyjukkal, ezért elindulnak megkeresni.  Korábbi filmetek, a Válaszúton témája pedig a kiszolgáltatott helyzetben levő fiatalok prostitúcióra kényszerítése, illetve azok a dilemmák és kényszerek, amikkel azoknak kell megküzdeniük, akik csapdába ejtik őket. Hogyan választjátok ki a témákat, és hogy készülnek el a forgatókönyvek?

Tóth Bálint:  Egy hagyományos filmgyártó vállalatnál maga a film a cél, mi viszont a filmre eszközként tekintünk: valamiféle társadalmi változás elérésének eszközeként. Általában témákból indulunk ki, és ha megvan a téma, még a forgatókönyv elkészítése előtt megkeressük azokat a szakmai szervezeteket, azokat a hiteles közvetítőket, szakértőket, akik az adott jelenséget ismerik: a demenciát, a skoliózist vagy akár a gyermekrabszolgaságot. Velük együtt, valós eseteket feldolgozva hozunk létre egy olyan forgatókönyvet, ami valahol a játékfilm és a dokumentumfilm keveréke. Nagyon komoly szakértői hátteret vonunk be, és a velük való együttműködés végigkíséri a filmkészítés teljes folyamatát.

Chilton Flóra: Minden filmnél más volt az inspiráció.  Pl. a Válaszúton című film ötlete úgy született meg, hogy tudtuk, abban az évben fogunk csinálni egy nyári tábort átmeneti és anyaotthonban élő gyerekeknek. Amikor a tábor helyszínét körbejártuk, gyakorlatilag pár óra alatt kiforrott az ötlet, hogy mi legyen a film fő iránya, kik legyenek a főszereplők, ezt követően pedig hazamentem és megírtam, amit meg kellett írni. A Nefelejcs, vagyis a demenciáról szóló filmünk egy filmpályázatra készült. Az izraelita temetőben sétálgatva alakult ki a forgatókönyvnek a dramaturgiai része, de a szakmai részét mindig szakértőkkel tesszük bele. Nagyon fontos, hogy amikor elkezdjük írni a forgatókönyvet, és van egy elképzelésünk az adott problémáról, bevonjuk a szakértőket, hogy visszaigazolják, hogy a valóság  így néz-e ki vagy sem. A Nefelejcsnél egy pszichiáter segített nekünk, akinek a demencia a szakterülete. 

Tóth Bálint: A filmes dramaturgia és a szakértők szempontjai gyakran alapvetően különböznek. A Válaszúton című film záró jeleneténél a mi koncepciónk az lett volna, hogy nem látjuk, merre kanyarodik az autó, mi is történik a végén. Ezt a nézőre bíztuk volna. Fesztiválokon, értékeléskor már sokszor meg is kaptuk, hogy miért nem ott van a vége. Mi ott akartuk abbahagyni. Viszont azt mondta a szakértő, hogy meg nem próbáljuk, mert ha így fejeznénk be a történetet, egyetlen gyereknek sem szabad megmutatni, el kell titkolni előlük ezt a filmet, különben belelöknénk a gyerekeket a stricik karjaiba.  Ugyanis a romantikus lányok mindannyian happy endet fognak elképzelni, és egy hasonló döntési helyzetben így is fognak dönteni. Ezt az autós jelenetet ezért nem lehetett félbehagyni; az autót el kellett vinni arra, ahová ezek az autók a valóságban menni szoktak. Sok rendező ragaszkodna ahhoz, hogy ne ugassanak bele az ő szerzői termékébe. Nagy morális kérdés, hogy az alkotói szabadság vagy az alkotói felelősség a fontosabb. Annál a műfajnál, amivel mi foglalkozunk, nagyon fontos, hogy mit mond a szakértő. A mi hozzáállásunk egyértelmű, mert számunkra nem csak a művészi, hanem a társadalmi hatás is alapvető fontosságú.

Chilton Flóra: Nagyon fontos a film. Az alap, hogy jó legyen a film. Nem lehet az, hogy van az üzenet és az alá rendelődik a film, a kettőnek egyensúlyban kell lennie. Nem oktatófilmeket csinálunk, nem is oktatni szeretnénk, hanem inkább felhívni a figyelmet, érzékenyíteni. Ehhez jó film kell, különben nem éri el a nézőt az üzenet. 

Arról van visszajelzésetek, hogy mennyire hatásosak a filmjeitek? 

Tóth Bálint: Sok visszajelzést, impulzust kapunk. Sokszor keresnek meg középiskolák, egyetemek, civil szervezetek, hogy szeretnék ezeket a filmeket használni. Tudjuk, hogy van olyan szervezet, amelyik belső képzési programjában használja ezeket a filmeket. Például a Válaszútont egyetemi kriminalisztika szakos képzés során is vetítik.  Van olyan filmünk, ami 40 országba jutott el oktatási segédanyagként. A My Back Story című film egy tízenéves lány gerincműtétjéről szól.  Az több ezer családnak segített. Ezt a filmet ugyanis minden gerincműtétben érintett család ingyen meg tudja nézni, az orvos felhívja rá a figyelmet. A filmből megismerhetik azt az utat, ami rájuk vár, nem orvosi, hanem egyéb szempontokból. Aki megnézi ezt a filmet, az nem marad teljesen egyedül a dilemmáival, könnyebb lesz azokat feldolgoznia. Tehát egész biztosan van valamilyen társadalmi hatása a filmjeinknek. De  egyedi hatása is van, örülünk, amikor értesülünk arról, hogy valakinek, aki részt vett egy film elkészítésében, ez a tapasztalat segített a pályaorientációjában, vagy amikor beszámol arról, hogy az iskolában vagy máshol megünnepelték a film sikerét.  

A szereplők és a stáb egy része nem profi, de maga a produktum, vagyis a film nagyon is az.  Gondolom, az amatőrök mellett hivatásos filmesek is részt vesznek a munkában. Hogyan tudnak ennyire eltérő hátterű emberek együtt dolgozni?

Chilton Flóra: Amatőr szereplőkkel teljesen más dolgozni mint profi színészekkel. Ami segít, hogy általában sokkal nyitottabbak, és belülről érzik a szerepet, mert ugyanezt vagy hasonló történetet élték át a saját életükben. De például a Válaszúton főszereplője, Eszmi, olyan fejlődésen ment keresztül, hogy az első próbán azt mondta, hogy önbizalomhiányos, és kért, ne vegyük fel kamerával a próbán. Mondtam neki, hogy de hát két nap múlva forgatunk, nem lehet, hogy nem forgatunk kamerával. Akkor mondta, hogy jó-jó, összeszedi magát. Ez volt az első próbán. Az utolsó felvételkor viszont már olyan profi színész volt, hogy csak kérnem kellett: “ Eszmi, akkor sírni kéne”. És azonnal elkezdett sírni, aztán amikor kisétált a kamera elől, már nevetett. Profibb volt mint sok hivatásos színész. 

Hejüsz Bettina: Támogatóink segítségével rengeteg professzionális  technikai eszközt használunk a forgatáshoz. Ezek nélkül nehezebb lenne, vagy nem is lehetne megcsinálni ezeket a filmeket. Viszont így rákényszerülünk arra, hogy egy-egy helyszínen rövidebb ideig tartózkodjunk, gyorsabban haladjunk. Szóval részt kell venniük olyan profi stábtagoknak, akik dolgoznak nagyjátékfilmeken, nemzetközi filmekben is, mégis be tudnak csatlakozni ebbe a munkába, mert érzik ennek a fontosságát.  Amikor a filmek elkészülnek és együtt megnézzük a premieren, akkor mindenki érzi, hogy miben is vett részt, és elsősorban nem technikai szempontból, hanem az ügy vagy a film társadalmi fontosságának, hatásának szempontjából. Én is másból élek, de közben itt vannak ezek a filmek, amikben nagyon jó részt venni, és remélem, hogy egyre több teret kapnak az ilyen filmek.   

Tóth Bálint: Picik vagyunk, műhelyszerű a működésünk. Ennek ellenére olyan minőségű művészeti termékek, alkotások jönnek ki a kezünk közül, amelyek képesek az emberek figyelmét megragadni és lekötni őket hosszú időn keresztül is. Ebből a költségvetésből ezek a 20-30 perces filmek is komoly vállalást jelentenek. Nagyon szeretünk ezzel foglalkozni, és ezt egy olyan térben csinálhatjuk, ahol van több olyan cég is, mint pl. a RadioRent, akiktől adóvevőket kapunk kölcsön, vagy a nagy filmgyárak, akik teherautószám hozzák a forgatásainkra például a lámpákat, mert azt mondják, szükség van ezekre a filmekre. A stáb átlagéletkora alacsony, nagyon sok a fiatal szakember, akik már elvégezték az egyetemet, rendelkeznek referenciákkal, de nem az én korosztályomat képviselik. Jót is tesz ezeknek a filmeknek a fiatalosság, ez a fajta korszellem, mivel maga a film is többnyire fiatalokhoz jut el iskolán, egyetemen keresztül. 

Szóba kerültek a profi technikai eszközök, amikkel dolgoztok. A RadioRent URH adóvevőket ad kölcsön a forgatásokhoz, ezzel támogatva ezeknek a filmeknek az elkészítését. Mire használjátok ezeket az eszközöket, mennyire vált be az adóvevős kommunikáció?

Hejüsz Bettina: A rádiókat legintenzívebben az asszisztencia és azok a technikai emberek használják, akiknek távolságot kell áthidalni. Ha a rendezőasszisztens rádión bemondja, hogy forog a felvétel, azt az összes stábtag egyszerre hallja, és tudja, onnantól csönd van, levegőt se vehetnek. Ha ez nem lenne, rengeteg jelenetet kellene megismételni, mert biztos, hogy valaki épp akkor csapna be egy ajtót véletlenül, lépne be a helyszínre vagy mesélné el épp a legjobb sztoriját a folyosón, ahonnan az behallatszik. 
Nagyon sokszor lehetetlen lett volna az adóvevők nélkül megoldani bizonyos helyzeteket. Például volt egy tréleres forgatás. A szereplők egy autóban ültek, de azt egy tréler vitte. Aki “vezette” a filmbeli autót, annak jogsija sincs… Én a tréleren voltam odakint, onnan kameráztam, a szereplők pedig bent ültek az autóban. Közben Flóra rendezőként a tréler legvégén vagy épp egy másik járműben ült, ahol vezeték nélkül tudta hallgatni az autóban elhangzó dialógust. Itt az adóvevő elengedhetetlen volt, mert menet közben kommunikálni kellett. Például én láttam a kamerában a fényviszonyokat, szólnom kellett, hogy most ezen a szakaszon tudjuk felvenni a jelenetet, meg kellett kérdezzem, hogy foroghat vagy nem foroghat a kamera. Ezt Flóra vissza tudta igazolni és szólni a színészeknek, hogy kezdhetik, és  meg tudta beszélni a szintén máshol utazó hangmérnökkel is, hogy jó-e a hang, elindult-e hangfelvétel stb. De sok más olyan helyzet is volt, amikor a stáb között csak adóvevőkkel tudtunk gyorsan kommunikálni. Autós forgatásokahol Flóra csak másik autóba tudott beülni, vagy olyan is, hogy például a csomagtartóból kellett dolgoznia. A stáb közötti kommunikáció ebben az esetben például elképzelhetetlen lenne más eszközökkel.

A másik fontos szerepe az adóvevőknek a távolságok leküzdése. Például sokszor fordul elő, hogy forgatunk egy helyszínen, de az idő szorítása miatt a világosítóknak már előre kell menniük a következő helyszínre előkészíteni az új jelenetet. Nekem viszont még az eredeti helyszínről kell tudnom kommunikálni a fővilágosítóval, vagy neki kell kommunikálnia a világosítókkal, hogy mit rakjanak fel, milyen magasra. Ezt is rádión lehet a leghatékonyabban megbeszélni, úgy, hogy egy lépést sem kell tenni sehova.  Ha fel kéne mennie három emeletnyit, hogy megbeszéljék ezeket, akkor az csomó időt, energiát venne igénybe.  

Az is fontos, hogy a rádiókon több csatornát tudunk használni, a világosítók úgy tudnak egymás között kommunikálni a berendezendő új helyszínen, hogy azzal nem zavarják a forgatás többi részvevőjét. Ha mobiltelefonon kellene hívogatniuk egymást, az nagyon lassú lenne. Ezek az eszközök ott vannak rajtunk és csak egy gombot kell megnyomni: tökéletes a kommunikáció.

Nem emlékszem, hogy lett volna bármikor is, hogy ne hallottuk vagy értettük volna egymást a rádiókon keresztül.  

Chilton Flóra:  A színészek és a statiszták instruálásához is fontos a rádió. Ha külön helyeken mozognak az emberek, akkor mindig kell lennie valakinek, aki elindítja őket. Náluk is kell legyen adóvevő, hogy a kamera mellől össze lehessen hangolni a mozgásukat. 

Tóth Bálint:  Az egyik legizgalmasabb élményem az volt, amikor egy forgatást a rádiók mentettek meg. Egy autós jelenethez lefoglaltunk egy kör alakú útvonalat, hogy mindig ugyanonnan tudjunk indulni és ugyanoda visszaérkezni. Elindultunk az első körre, erre kiderült, hogy ugyanakkor, az egyik bekötő útra, ami a mi útvonalunknak is a része, egy másik forgatást is szerveztek. Nagyon hülyén nézett volna, hogy a másik filmben időnként fel-felbukkan a mi furcsán fellámpázott, kicsit madmax-es kinézetű autónk. Próbáltuk egymást meggyőzni, hogy ki napolja el a maga forgatását, de senki nem akart engedni. Ezért aztán abban maradtunk, hogy a két egymástól független stáb rádión mindig jelzi a másiknak, hogy mikor indulnak az autóik, mikor forog a kamera. Így csináltuk végig a napot. 

Hol lehet megnézni a filmjeiteket?

Tóth Bálint: A Válaszúton az RTL+-on fent van (https://www.rtlplusz.hu/valaszuton-p_24073). A Nefelejcs a Friss Hús fesztiválon látható majd a Puskin moziban. A Széllel szembent pedig a Magyar Mozgókép Fesztiválon fogják vetíteni június 13-án. Remélhetően az utóbbi két film is hamarosan elérhető lesz online.